Csak egy papír, egy ceruza...és máris kész a csoda! ^^

Sziasztok!

Most egy kicsit nagyon beteg vagyok, ezért nem írtam olyan sokáig, de ígérem hogy bepótolom. Arra gondoltam, hogy mai napon ideje már kicsit beletekintenünk a művészetek világába, mert annak ellenére, hogy óriási a szenvedélyem a művészeteket illetően, és szeretnék egy kicsit komolyabban is foglalkozni a témával, még aligha egyszer került szóba. Szóval, a mai témánk a rajzolás, festészet lenne. Kiindulópontnak hoztam nektek egy nagyon szép idézetet, amit szerintem érdemes megfogadni:

"Ha úgy érzed szürke és egyhangú a világ , fogj egy ceruzát és alkoss csodát."

Nos, igen. Ezzel a szürke és egyhangú világgal sok mindent lehetne kezdeni. Itt van például a betegségem, és nem csak az enyém, szerintem a járvány miatt nagyon sokan osztoznak velem keserű sorsomban! :D Tehát, a betegség, mint tudjuk, nagyon le tudja lombozni az embert, és úgy érzi, hogy ólomból van mindene, és semmihez sincs kedve a világon. Ilyenkor, mikor néha kénytelenek vagyunk az egész napot ágyban tölteni, engem nagyon fel tud dobni, ha előveszek egy lapot és egy ceruzát, és megpróbálom magam elképzelni valahol, ahol jól érzem magam, és miden tökéletes és harmonikus, majd ezt megpróbálom kivetíteni a lapra. Nekem ez a módszer nem csak abban segít, hogy hamar túl legyek az engem gyötrő betegségen. Hanem az év bármelyik napján, a nap bármelyik órájában, az óra bármelyik percében mikor rossz kedvem van, segít elűzni a rossz érzéseket, gondolatokat, és a helyét átveszi a boldogság, és a teljes nyugalom. Ajánlom nektek, hogy próbáljátok ki, mert aki szeret rajzolni, annak garantáltan segíteni fog. Erről eszembe jutott egy másik idézet, amit gyakran hallani:

"Én nem tudok rajzolni!"

Hát, bárki bármit mond, ez szerintem egyátalán nem így van. Mindenki tud rajzolni, vagy énekelni, vagy mindenkinek van nyelvérzéke, csak nem fejlesztette ki eléggé, hanem másvalamiben jó, aminek a kifejlesztésébe sok energiát fektetett. Mert ahogy anyukám is szokta mondani: "Senki sem úgy születik, hogy már mindent tudjon. Minden tudás megszerzéséhez munka befektetésére van szükség." És valójában igaza van. Szóval, ha szeretnétek jól, rajzolni, ne adjátok fel, mert biztosan sikerülni fog. Mindent meg tudtok valósítani, legyen az bármi,  csak higgyetek magatokban! Kicsit elkalandoztam a témától, nem igaz? :) Visszatérve a rajzolásra: Olyan sok mindent le lehet rajzolni. Legyen az bármi. Akár az agyatok egyik fantáziálása, akár a minden napotok egyik jelenete. A rajzolás, vagy bármelyik képzőművészet, az egyik legszebb kifejezőeszköz a világon. Engedjétek szabadjára a goldolataitokat, és osszátok meg őket a világgal. Ígérem, hogy én is fogok felrakni fényképet a rajzaimról, és ha szeretnétek, akkor bárki rajzát, és ha már művészetről beszélünk, akkor bármilyen művét szívesen fogadom, és várom kommentekben. Remélem, hogy tetszett minden eddig leírt szavam, és valaki szívesen fogadja a gondolataimat. 

Mindenkit  puszilok, jó éjszakát! <3

Engedj a képzeletednek!

Sziasztok!

Ismét van egy új észrevételem…Hogy egyre kevesebben (főleg a velem egykorúak között) szoktak könyvet venni a kezükbe. Nem értem, hogy miért gondolkodnak így az emberek. Sokszor elhangzott már a környezetemben ez a mondat: „Majd megnézem a filmet.” Biztos, hogy ti is találkoztatok már ezzel. Nem tudom, ki mit gondol erről, de én mindebből kihozva csak ezt a kérdést tudom feltenni: Az embereknek nincs elég fantáziájuk, hogy médiaanyag nélkül élvezni tudjanak egy-egy történetet, vagy csak annyira lusták, hogy nem képesek végigolvasni egy könyvet? Őszintén szólva, nem nagyon tudom eldönteni. Talán valamilyen szinten ez is, az is. Nem értem…Nem értem, mivel (hál’istennek) biztosan sokan tudjátok, hogy milyen fantasztikus dolgokat tud nyújtani az olvasás élménye. Hiszen úgy képzeled el a leírt dolgokat, ahogyan akarod. Ezzel szemben a filmben valamilyen szinten rád van erőltetve a rendező képzeletének verziója. Nem mintha filmellenes lennék, dehogy is! Csak személy szerint ha van egy történet, és meg lett valósítva mind könyvben, mind a filmvásznon egyaránt, akkor szívesebben olvasom el először könyvben. Mivel akkor rám vannak bízva a részletek. Remélem, hogy sokan értetek velem egyet, és ezzel segítelek titeket egy kicsit jobban ösztönözni arra, hogy olvassatok. És nem csak a történet miatt, vannak más pozitív hatásai is. Például jobban megismerheted magad az alapján, ahogyan elképzeled a dolgokat, sőt még a fogalmazásodat, és a nyelvtanodat is fejleszti! ;) Ha esetleg megjött a kedved egy kis olvasáshoz, akkor menj be egy könyvtárba, és kölcsönözz ki egy pár könyvet, olyat, ami a te ízlésednek megfelel. Aki szereti a piros pöttyös könyveket, annak teljes szívből ajánlom a következő könyvsorozatot, biztosan nem fog csalódni benne, engem nagyon elragadtatott! 

Aprilynne Pike: Wings, Spells, Illusions, Destined 

Ne félj magadtól....mert úgy vagy a legjobb, ahogy vagy!

Sziasztok!

Mostanában egyre többször tapasztalom, hogy igazából...hogy is fogalmazzak...Mindenki tökre ugyanúgy néz ki...És nem értem miért jó, ha mindenki ugyanolyan. Miért kell majmolni a másikat? (Ne haragudjatok, ha esetleg ti is ide tartoztok..valójában nem is csodálkozok mivel elég sokan vannak így mostanában.. Nem akarok senkit sem bántani, egyszerűen ez a véleményem...Tényleg bocsánat, ha valakinek ez rosszul esik.) Ez nekem már túl magas....Van egy barátnőm, aki nagyon benne van ebben a témában, és egyszer elkísértem vásárolni a New Yorker-be. Venni akart egy téli csizmát, és levett egy ilyen gumi-lovaglócsizma féle dolgot (biztos ismeritek) valahonnan..Én erre: -"Neked ez tetszik?" Erre pedig: -"Persze, ez most nagyon menő, mindenki ilyet hord.".....Számomra felfoghatatlan az, hogy miért csak az lehet "menő"vagy "népszerű" ( akár közkedveltnek is mondhatnám, kinek mi a szimpatikus.), aki olyan ruhákat hord, mint a legtöbb ember. Szerintem sokkal változatosabb és izgalmasabb lenne az életünk, mindenki élete, ha nem nézne ki minden ember ugyan úgy. Jobban belegondolva nem is igazán ez a probléma, mert ha valakinek ez tetszik, szíve joga hogy ezeket a ruhákat hordja, való igaz, hogy némelyik még nekem is tetszik. Hanem a szememben inkább az nem szimpatikus, hogy ha valaki mégsem ilyen ruhákat hord, akkor azt cikizik, meg stb...Tudom, engem is szoktak. :P De őszintén szólva nem igazán zavar, bármennyire is furcsán hangzik. Engem nem zavar az ilyesmi, én azt a ruhát veszem föl, ami tetszik, akár mutogatják a reklámokban, akár nem.Hozzáfűzve még az egészhez, hogy nagyon sajnálatos, hogy találkoztam már olyan emberrel is, akinek nem tetszettek azok a cuccok, amik a "legmenőbbek", de csak olyanokat hordott, hogy be tudjon illeszkedni...Igazán elgondolkodtató, és sajnálatos, hogy az utóbbi időkben a ruha teszi az embert. Szóval összefoglalva így a végére: Nem muszáj olyannak lenned, mint mindenki más. Én sem vagyok olyan...sokan nem olyanok. Neked sem kötelező megfelelned másoknak. Szerintem a ruháid azt kellene, hogy sugározzák, hogy TE milyen vagy... Ha neked az tetszik, akkor vegyél föl egyszerre három színt, vagy tedd tele magad ékszerekkel. Csináld csak! Én biztos nem foglak elítélni. Ne félj önmagad lenni, mert úgy vagy a legjobb, ahogy vagy!! ^^

Fontos pillanatok...

Sziasztok!

Ma nagyon jó kedvem van, olyan szépen sütött a Nap, szóval gondoltam, ma még írok nektek valamit. Mivel lassan már itt a tavasz, és a természet újra feléled, ismét előkerülhet a fényképezőgépem, és elkezdtehek újra fotózgatni. Sokszor előfordult már,hogy valamelyik ismerősömmel sétáltam a Nagyerdőn, és közben ha láttam valami szépet, gyorsan lekaptam, és akkor nekem szegeződött egy olyan megjegyzés, hogy: "Nem értem, minek fotózod le,hiszen az csak egy levél.." Na igen...számomra elég sajnálatos dolog, hogy a emberek zöme mostanában annyira el van foglalva a hétköznapjaival, hogy nem veszik észre az ilyen dolgokat, pedig többnyire ott van mindenki közvetlen környezetében. A technika már szinte falat képez az emberiség és a természet közé, ezért már csak nagyon kevés ember veszi észre azt, hogy a természet, valójában a bolygónk milyen csodákra képes. Pedig egy két ilyen apró dolog néha teljesen fel tudja dobni a napunkat...Szóval én azt tanácsolom nektek, hogy ha valami ilyesmivel találkoztok, fogjátok meg a mobilotokat, (ami 100%, hogy mindekinek 0-24-ben a zsebében van) és fotózzátok le. És most nem feltétlenül csak a természetről van szó. Bármelyik olyan pillanatot, ami értékes számotokra, örökítsétek meg, mert minden pillanat csak egyszer játszóik le az életben, és soha nem tér már vissza. Az ilyen pozitív emlékek teszik szépekké a napjaitokat. A fényképezés nagyon jó dolog, szinte olyan, mintha egy pillanat erejéig örökre megállítanánk az időt. És sok megállított pillanatból áll össze az élet.

Üdvözlök mindenkit! ^^

Sziasztok!

Ez az első bejegyzésem...Szóval. Szerintem érdemes lenne tisztázni, hogy miért is kezdem el ezt a blogot..Én egy eléggé őszinte ember vagyok, szóval lehet, hogy egy-két bejegyzés egy kicsit túl érzelgősre fog sikerülni, de hát...ez van! :) Tehát, hogy a tárgyra térjek: A blog indításának oka, hogy úgy érzem, néha nem lehetek teljesen önmagam, mert a környezetem nem engedi. Például soha nem voltam az a lány, aki a legnépszerűbb lett volna a suliban. Ebben a környezetben már annyira természetes számomra, hogy egyedül vagyok, már szinte fel sem tűnik. Azért viszont teljes szívemből hálás vagyok, hogy a sulin kívül, más körökből, vannak olyan barátaim, (nem azt mondom, hogy rengeteg, de egy jópár) akik mellet 150%-ban önmagam lehetek, és ha valamit esetleg rosszul csinálok, akkor nem ujjal mutogatnak, és nem beszélnek ki a hátam mögött, de sajnos nem mindíg adatik arra alkalom, hogy sűrűn találkozzunk. Így szerintem természetes, hogy néha úgy érzem, hogy a valódi önmagam kezd egyre jobban elveszni bennem. Erre szeretném használni ezt a blogot..Hogy ha nem is minden nap, de hetente háromszor elmondjam a valódi gondolataimat, és nagyon nagy boldogsággal tölt el, hogy amellet, hogy ezzel magamon segítek, talán vannak olyan emberek, akiket ezek a szívem mélyéről felszökő dolgok, amiket általában le fogok írni ide, segíteni fog...Én ebben nagyon reménykedem...Engedjétek meg, hogy elmeséljem egy ezzel kapcsolatos élményemet. Biztos volt már veletek olyan, hogy egyszerűen nem találtátok meg a helyetek a világban, és mindenhonnan csak a negatív megjegyzések bombáznak, és úgy érzed, semmire sem vagy jó....Egy ilyen helyzetemben egyszer egy nagyon jóbarátnőm azt mondta: "Te veled csak több lesz a világ.." Igazából nagyon sokszor hajtogatja ezt, és annyiszor, de annyiszor hallottam már tőle, mióta ismerem, de mégis.......Ez a rövid mondat most százszor többet ért nekem, mint eddig bármikor.. Talán észre sem vette, de ezzel rángatott vissza a szakadék széléről..Ahova őszintén szólva nem sokszor kerültem eddig életem során..Ilyen helyzetben annyira jól esik egy-egy ilyen megjegyzés...Sokszor már úgy érzem, mintha ezzel megmentette volna az életemet. Róla példát véve, én is reménykedem benne, hogy lesz pár olyan gondolatom, amivel segíthetek másokon. Talán ez még sokkal fontosabb célja a blognak, mint hogy kiírjam magamból örömöm/bánatom...És még a témához kapcsolódva,egy kis zeneajánló:

Egy fantasztikus énekesnő, akinek a zenéje ilyen helyzetekben szinte áldás számomra..Emilie Autumn..A kedvenc albumom az Opheliac.. Halgassátok meg, ha érdekel. Remélem tetszeni fog! (Youtube-on fent van az összes albuma, ha valakit érdekel) ^^Puszilok mindenkit, jó éjszakát!

Sissi