Üdvözlök mindenkit! ^^

Sziasztok!

Ez az első bejegyzésem...Szóval. Szerintem érdemes lenne tisztázni, hogy miért is kezdem el ezt a blogot..Én egy eléggé őszinte ember vagyok, szóval lehet, hogy egy-két bejegyzés egy kicsit túl érzelgősre fog sikerülni, de hát...ez van! :) Tehát, hogy a tárgyra térjek: A blog indításának oka, hogy úgy érzem, néha nem lehetek teljesen önmagam, mert a környezetem nem engedi. Például soha nem voltam az a lány, aki a legnépszerűbb lett volna a suliban. Ebben a környezetben már annyira természetes számomra, hogy egyedül vagyok, már szinte fel sem tűnik. Azért viszont teljes szívemből hálás vagyok, hogy a sulin kívül, más körökből, vannak olyan barátaim, (nem azt mondom, hogy rengeteg, de egy jópár) akik mellet 150%-ban önmagam lehetek, és ha valamit esetleg rosszul csinálok, akkor nem ujjal mutogatnak, és nem beszélnek ki a hátam mögött, de sajnos nem mindíg adatik arra alkalom, hogy sűrűn találkozzunk. Így szerintem természetes, hogy néha úgy érzem, hogy a valódi önmagam kezd egyre jobban elveszni bennem. Erre szeretném használni ezt a blogot..Hogy ha nem is minden nap, de hetente háromszor elmondjam a valódi gondolataimat, és nagyon nagy boldogsággal tölt el, hogy amellet, hogy ezzel magamon segítek, talán vannak olyan emberek, akiket ezek a szívem mélyéről felszökő dolgok, amiket általában le fogok írni ide, segíteni fog...Én ebben nagyon reménykedem...Engedjétek meg, hogy elmeséljem egy ezzel kapcsolatos élményemet. Biztos volt már veletek olyan, hogy egyszerűen nem találtátok meg a helyetek a világban, és mindenhonnan csak a negatív megjegyzések bombáznak, és úgy érzed, semmire sem vagy jó....Egy ilyen helyzetemben egyszer egy nagyon jóbarátnőm azt mondta: "Te veled csak több lesz a világ.." Igazából nagyon sokszor hajtogatja ezt, és annyiszor, de annyiszor hallottam már tőle, mióta ismerem, de mégis.......Ez a rövid mondat most százszor többet ért nekem, mint eddig bármikor.. Talán észre sem vette, de ezzel rángatott vissza a szakadék széléről..Ahova őszintén szólva nem sokszor kerültem eddig életem során..Ilyen helyzetben annyira jól esik egy-egy ilyen megjegyzés...Sokszor már úgy érzem, mintha ezzel megmentette volna az életemet. Róla példát véve, én is reménykedem benne, hogy lesz pár olyan gondolatom, amivel segíthetek másokon. Talán ez még sokkal fontosabb célja a blognak, mint hogy kiírjam magamból örömöm/bánatom...És még a témához kapcsolódva,egy kis zeneajánló:

Egy fantasztikus énekesnő, akinek a zenéje ilyen helyzetekben szinte áldás számomra..Emilie Autumn..A kedvenc albumom az Opheliac.. Halgassátok meg, ha érdekel. Remélem tetszeni fog! (Youtube-on fent van az összes albuma, ha valakit érdekel) ^^Puszilok mindenkit, jó éjszakát!

Sissi