Az igazi barátokat én valójában az
egyik lételemnek nevezném. Igen. Lételem...Ez a megfelelő szó. Mert néha
nélkülük úgy érzed, mintha meghaltál volna. Ők azok, akik miatt szívesen mész
suliba, akik miatt a rossz napod jóra fordul, akik miatt érdemes felkelni az
ágyból. Olyanok, mint egy pohár víz a sivatag közepén, olyanok, mint egy meleg
kandalló a hóviharban. Ezt meg kell becsülni, mert sajnos ilyen embereket
találni nem egyszerű dolog, olykor évekbe, és rengeteg harca, szenvedésbe is
kerülhet. De mindenki tudja, hogy megéri. Mert az ilyen barátok tudnak csak
visszarántani a szakadék széléről, együtt nevettek, és együtt is sírtok, ha
arra van szükség. Ők azok, akik tűzbe tennék érted a kezedet. Hálát adok, hogy
nekem is vannak ilyen barátaim. Elvesznék nélkülük, és szerintem sokan vannak
még hozzám hasonlóan ezzel így. Minden közeli, igazi barátomnak nagyon köszönök
mindent, amit értem tett, és én is azon vagyok, hogy mindezeket a tetteket
viszonozhassam. Tudjátok, hogy rám is mindig számíthattok...bármelyikőtök,
bármikor, bármiben. Nagyon szeretlek titeket!! <3
Nagyon szeretlek baba, es halas vagyok, hogy vagy nekem.
VálaszTörlés