Egy kicsi belőlem

Sziasztok, elnézést kérek az ismétlődő kihagyásomért, de az utóbbi idő eléggé zűrzavaros volt, így sajnos nem volt időm egy hosszú, alaposan kidolgozott bejegyzést írni, márpedig jó munkához idő kell, trehány írást pedig nem akartam kirakni. Történt velem egy pár dolog, van mit mesélni. A bejegyzések pótolása érdekében minden nap írtam egy füzetbe pár sort  gondolataimról, de így visszaolvasva nem találom érdemesnek őket a blogba, túlságosan negatívak, az íráskor általában nagyon mérges voltam. De ma a suliból hazafele úton volt időm gondolkodni, és összeszedni a gondolataimat, szóval most ennek a közzé tevésére kerül sor. Hogy egy kis hátteret adjak a bejegyzésnek, leírom a  gondolataim forrását, menetét. Nem tudom, említettem-e már, hogy idén októberben új osztályba kerültem. Sajnos elég sokat hiányoztam az elmúlt 5 hónapban, betegség betegség hátán. Valójában elég érdekes a helyzet, mivel egy pár osztálytársam enyhén szólva nem szívlel, így a temérdek hiányzásomat kihasználva ügyködtek ellenem egy kicsit, és olyan pletykák terjedtek el rólam az osztályban, amit egy normál gondolkodású ember már el sem hinne...legalábbis az én szemszögemből nézve a dolgot, ezekbe a történetekbe egy kissé erős túlzások is szerepelnek. Az egész lényege, hogy ki lettem kiáltva a legnagyobb hazugnak a világon, és elvileg amit eddig nekik elmondtam magamról, abból egy szó sem igaz. Így az osztály 90 százalékának az a hobbija, hogy fura kérdéseket tesznek föl a magánéletemről, és megpróbálják kitalálni, hogy mit hazudtam bele a válaszba. A mai nap is kaptam egy pár nagyon szépen kifejthető kérdést, aminek a válaszait (mint már említettem) hazafelé úton volt időm és hangulatom alaposan átgondolni. Arra gondoltam, hogy bár kétlem, hogy az osztálytársaim közül bárki is látná, hogy ide mit is írok ki, egy az osztálynak címzett levél formájában itt válaszolnék, ha nem bánjátok. A mai napon megválaszolandó kérdéseim:

1, "Miért vagy goth?"

2, "A gothok miben mások, mint mi?

3, "Miért nem nevetsz soha a vicceinken?" 

A levél pedig:

A goth szubkultúra nem olyan, mint egy vallás...Nincs megszabva semmi. Valójában szerintem minden ember számára mást jelent gothnak lenni. Nekem az, hogy ezt a stílust felvettem, kb. olyan, mint egy szép tetoválás. Szimbolizál valamit az életemből, ami nekem fontos. Ezt a bizonyos dogot általában csak a viselő személy, vagy esetleg a hozzá közel álló emberek ismerik, bár, ki hogy érzi. Ez egy olyan tetoválás, amit akkor veszek le, vagy viselek ismét, amikor én akarom. Illetve nyilván tetszik az, amit erre a szubkultúrára hivatkozva felveszek, olyan dolgot úgysem viselnék, ami nem tetszik, akár goth, akár nem. Számomra a goth divat, és a fekete viselése ilyen szerepben van. Szimbólum. Mert nyilván szivárványként is felöltözhetnék, akkor sem gondolnék mást az életről, mint fekete ruhát hordva. Soha nem feledkezem előítéletekbe, soha nem ítélnék meg valakit a külseje alapján. Ha így lenne, csak goth barátaim lennének, mert csak olyannal barátkoznék, aki hozzám hasonló. Soha nem csinálok viccet másokból, soha nem alázok meg senkit azért, mert nem olyanok, mint én, vagy hogy növeljem az egómat. Sokan azokhoz az emberekhez, akik nem olyanok, mint a többség, barátságtalanul, és bizalmatlanul állnak, sőt, van, hogy félnek tőluk. Ami egyébként sok esetben teljesen fölösleges. Nem attól lesz valaki rossz, vagy ártó ember, hogy fekete ruhákat, és bakancsot hord. Soha nem nézek le másokat, csak mert hallottam róluk pletykákat, pedig megtehetném. Én inkább saját tapasztalatok és tények alapján alkotok véleményt mindenkiről, és addig minden embert tisztelek, amíg okot nem ad arra, hogy ne tegyem. És igen, én is szoktam nevetni, igazán életvidám és optimista ember vagyok, kivéve mikor nem...:P De soha nem nevetek ki valakit azért, mert nem csinált/csinál valamit jól... Senki sem tökéletes. Persze, viccelődésből, baráti körben megtörtént már, hogy kinevettem valakit, de ha esetleg sértő voltam, mindig bocsánatot kérek, és ilyen esetben csak akkor nevetek tovább, ha az illető is viccesnek találja, és velem nevet. Ilyenkor senki sem lesz köztünk köznevetség tárgya, én is kinevetek néha valakit, mások is kinevetnek engem, és véleményem szerint ez így teljesen rendben van. Nem zavar, ha valaki esetleg nem kedvel, mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, ki neki a szimpatikus, Nem kívánom, hogy mindenki szeressen, ez nyilván lehetetlen, a világban mindig lesznek ellentétek. Viszont ha valaki nem is kedvel, akkor ne a hátam mögött kell szidni, nem is veszekedni velem, ez a kettő nem hiszem, hogy bármi jóra vezetne. Civilizált ember módjára ki kell állni elém, és megmondani, hiszen bármit meg lehet beszélni, ha mindkét fél akarja. Ez így korrekt. Másrészt én ha megismerek valakit, akkor megadom neki az alap bizalmat, ami mindenkinek jár, és nem mutogatok ujjal, ha valami olyan tulajdonsága van, ami számomra szokatlan, mert mindenki megérdemli, hogy higgyenek neki, legalábbis addig, amíg bizonyíték nincs a dolog ellenkezőjéről. Igazság szerint én ebbe az osztályba belépve ezt az alap bizalmat nem kaptam meg. Pedig soha nem hazudok, hacsak nem muszáj, senkinek nincs belőle semmi haszna. Mindig is őszinte ember voltam, talán néha már túlságosan is, ezt bármelyik közeli barátom megmondja kerek-perec, aki elhiszi lehiszi, aki nem nem. A hozzáállást nézve, nem hiszem, hogy olyan nagy dolgokat vesztenék. Az én lelkiismeretem makulátlanul tiszta. Őszintén szólva nem bánom, ha valaki az elhangzottak közül bármit is humorosnak talál, nevessem, ha ez boldoggá teszi. Remélem, hogy továbbra is kedvetek lesz ilyen dolgokat viccesnek találni, és -ha szabad így fogalmazom- megmaradtok boldog tudatlanságban, mert az én korosztályomban az ilyen gondolkodásmódhoz éveken át tartó, könyörtelen és fájdalmas út vezet. A lelkem legkülsejét tártam most fel előttetek, így a semmiért cserébe az alapvető dolgokon kívül semmit nem várhatok. Én a puszta tények elé állítalak benneteket, mindenki azt hisz el belőle, amit akar, még egyszer hangsúlyozom: Az én lelkiismeretem teljesen tiszta. Nem várom el, hogy az elmondottak miatt megszeressetek vagy megértsetek, ezzel egyátalán nem ez volt a célom. Egyszerűen csak fogadjátok el. Én csak annyit várok, hogy amíg én is tisztelettel bánok veletek, ti is ezt tegyétek velem szemben. Nem gondolom, hogy ezzel bármi különleges dolgot kértem volna. Félre ne értsetek. Imádom az egyszerű lelkű embereket, határtalan boldogságot, és gondtalanságot árasztanak. Néha amikor titeket nézlek, én is ezt látom bennetek. Ennek tiszta szívből örülök. De azért reméltem, hogy gimnáziumban már kicsit felnőttesebb felfogású emberekkel is találkozom, mint alsóban, akik sállal dobálják azokat, akiket nem kedvelnek...Néha azt várom, hogy mikor fogja valaki hátulról meghúzni a hajamat... 

Ti mit tennétek?

Sziasztok! 

Elnézést, amiért ismét volt egy kis kihagyásom, csak egy áramszünet miatt tönkrement a laptopom töltője, és csak ma tudtam újat beszerezni. Az elmúlt pár napban őszintén szólva majd megevett az unalom..Így igazából miután minden körülöttem létező könyvet kiolvastam, volt egy csomó időm gondolkodni, filozofálni...Tudjátok, hogy megy ez. :D Szóval az előbb említett időkitöltő gondolkodásban ismét eszembe jutott valami, amiről úgy gondolom, hogy érdemes megemlítenem, illetve éppen ma került szóba egy beszélgetésben. Van két barátnőm, még az oviból. Hívjuk őket Rékának, és Annának (Ezek szimplán csak álnevek, amit azért gondolom, hogy használnom kell, mert nem kértem engedélyt tőlük arra, hogy feltüntessem itt a nevüket) Szóval Réka és Anna. Még mindig tartom velük a kapcsolatot, elég gyakran összejárunk, szoros barátságban vagyunk. Annával nagyon hasonló a gondolkodásmódunk, stílusunk. Réka már egy kicsit más eset, azon kívül, hogy egy korosztályba tartozunk, nem nagyon van bennünk közös vonás. Ő eléggé...hogy is mondjam? A mai trendeknek él, nagyon nagy szinten befolyásolja őt a média, az internet. Szóval nagyon igyekszik "népszerű", "menő" lenni. Neki van egy barátnője, akivel általános iskolába egy osztályba járt. Na már most, Rékáról tudni kell, hogy iszonyat könnyen befolyásolható, és az illető sokak szerint, akik között én is szereplek, nincs túl jó hatással Rékára. Felvázolva a helyzetet, beleviszi különböző dolgokba, konkrétan alkoholizálásba és dohányzásba. Annával és még egy pár barátunkkal szeretnénk egy kicsit változtatni a helyzeten, arra törekedve, hogy mindenkinek a legjobb legyen. Ez nem biztos, hogy megvalósítható, sajnos. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ha valakinek nem muszáj, akkor ne feltétlenül menjen bele szerintem bele az ilyenekbe. Persze ezzel nem az a célom, hogy erkölcsi iránytűt dugjak mindenki orra alá, nehogy valaki félreértse. Ahogy Anna is szokta mondani: "Ez nem csak fehér és fekete, mindenkinek szíve joga, hogyan rendelkezik az életével, a saját testével." Emellet én is is kitartok. De sajnos ismerek olyan embereket, akiknek az ilyen függőségek teljesen tönkretették az életét, bármilyen értelmes ember is lehetett. Olyan emberek, akiket a legtöbben messze kerülnek, ha meglátják az utcán, mert minden kihatott a külsejükre. Én pedig kétlem, hogy ez olyan boldog élet lenne. Ezt a szempontot szeretném egy kicsit jobban kiteríteni elétek, és Rékával is megértetni. Nem tudom, hogy tudja-e pontosan, hogy ez az út hova is vezethet. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy nem muszáj feltétlenül ilyesmiket csinálni, csak azért, hogy például idősebbnek, nagyobbnak, érettebbnek érezzük magunkat. Mert azt hiszem, hogy Réka is ebbe a hibába esett. Nyilván nem az a célom, hogy mindenképpen 100%-osan kirángassam ebből a világból, csak szeretném biztosan tudni, hogy tisztában van a következményekkel. Egyátalán nem szándékozom anyáskodni felette, ezt természetesen megteszi a saját édesanyja. :) Ehhez a témához kacsolódóan mutatott nekem ma Anna egy videót, amit belinkelek nektek, ha van kedvetek, nézzétek meg. Hát ennyi lenne mára, remélem szívesen olvastátok ezt a bejegyzést is, egyébként ha valakinek van valami hozzáfűznivalója, az nyugodtan írja le kommentben. 

A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=HUngLgGRJpo

Sziasztok, puszilok mindenkit!! <3